Nem egy egyszerű feladat egy vedlő cicát megfésülni. Főleg ha Ő az a tipus aki még megsimogatni sem nagyon hagyja magát, nemhogy ölbe venni. Mindegy. Mégis meg kellett tennem, sőt hozzá kell szoktatnom mert a heti egyszeri porszivózás a napi egyszeri szintre emelkedett. Én sem szeretem és Nyafi sem. Már akkor menekülőre fogja, amikor meglátja a porszivót. Nem igazán akartam bántani sem, no meg a két napi - megsértődtem rád - játékot, de mit volt mit tenni (mint a mesében) lefogtam és kifésültem belőle amit csak engedett. Nem sikerült tökéletesre, de még próbálkozom majd vele. Viszont a kifésült szőr összeszedése után megállapitottam, hogy ez nagyon puha és finom szőr. Talán kéne valamit kezdeni vele. Arról már hallottam, hogy egy idős angliai házaspár évekig gyűjtötte két irszettere szőrét, fonalat készitettek belőle és a hölgy pulóverré kötötte a kutyusok szőrét. :))) Na persze én ilyesmiben nem gondolkonék, de a nemezelés azonnal az eszembe jutott. Bár kb. 15 évvel ezelőtt találkoztam először a nemezeléssel mint technikával, és akkor szimplán gyapjút használtunk, nem voltam 100%-ig biztos abban hogy sikerül is belőle valamit csinálni. Igy hát a kifésült 15-20 centis szőrkupacból egy 3 centi átmérőjű gyönyörű szürkés nemez labda lett 35-40 perc forró vizes szappanos két tenyérben gurigatás után. Játék lett belőle, Nyafi gurigatja a nappaliban és imádja mert pille könnyű és nagyon jól gurul. Befér a kanapé alá, tehát lehet rá vadszni, lehet praclizni vagy hanyatt fekve a levegőbe dobni és még csak nem is gumi vagy szintetikus műanyag. Sajátfelhasználású, sajátszörből készült egyedi makkajáték - Nyafinak.
