Vagyis ismételten elkészültem egy szatyorral. Persze nem volt egyszerű, mert egy jó kis hányós-hasmenéses-magaslázas virus jól ledöntött a lábamról, a hangom meg mint a mesében hol volt hol nem volt, és ennek fejében még net nélkül is maradtam. Szóval már alig vártam, hogy végre kimásszak a virusfertőzésből és folytassam a megszokott dolgozós, varrós, alkotós, blogolós napokat. A szatyor készitésének okáról már tettem emlitést egy régebbi hozzászólásban. Tehát itt a sztori: Az úúúúgy volt, hogy anno amikor a Veritast megvettem, megigértem Annamarinak hogy a varrógépvásárlási láz elinditásáért kap majd tőlem egy lidis szatyrot (a zöldet). Aztán amikor elkszültem vele, billentyűzetet ragadtam és már irtam is neki a levelet, hogy jöhet a cim, én meg cserébe küldöm neki a szatyit. A válasz pedig viszonylag meglepő volt. Kiderült ugyanis hogy Annamarinak irott levelem egy másik Annamarinak küldtem el. Aki viszont "csipkében utazik". És mivel nem őt illette a szatyi de nagyon megtetszett neki igy megigértem hogy csinálok neki is egyet. Mivel a szineket rám bizta, napsárgát választottam és minták himzéséhez lila-fehér átmenetes cérnát, igy egy kicsit izgalmasabb lett. Ő cserébe kézzel vert csipkét igért nekem, azt pedig egy másik gyűrűpárnához fogom felhasználni. Viszont azt teljes egészében kézzel varrom majd, hogy 100% handmade legyen. És mi benne az újitás? Nagyon egyszerű. Nem varrtam fel teljesen a disz-zsebet amibe bele lehet hajtogatni a szatyrot, hanem egy kis nyilást kihagyva zsebet alakitottam ki a külső oldalból. Igy egyszerűen belepakolható a lakáskulcs, a mini pénztárca vagy a mobil. Nem kell a szatyor alján kotorászni, ha éppen megcsörrenne. Persze ez sem az én saját spanyol viszaom, már olvastam, láttam több helyen, nem is tudom eddig miért nem alkalmaztam... valahogy most jutottam odáig, hogy kipróbáljam és ahogy az lenni szokott a jó dolgokkal, bevált.