Köszönet a nőknek!
Azt, hogy mit jelentett 100 évvel ezelőtt nőnek lenni és jogokért harcolni, nem tudom. Azt, hogy mit jelent ma nőnek lenni még nehezebb volna megválaszolni. Mindenkinek mást. Az elvárások melyek az orgánumokból ömlenek ránk - mint nőkre - szinte mázsás súlyként telepednek a lelkünkre és ezek mindegyikének lehetetlen megfelelni. Nem is kell! Csak hogy néhány példát említsünk: a maximalizmus többszörösén teljesíteni, fiatalnak (csinosnak, szexinek, fittnek) maradni, jól teljesíteni anyaként, tökéletesnek lenni társként és feleségként, helytállni minden helyzetben - legyen az bármilyen krízis, munkavállalóként egyenrangúként működni, megteremteni a családi háttér minden kényelmét....
Sorolhatnám még, oldalakon keresztül, de felesleges. Egyszerűen nem lehet, ennyi kihívásnak, ilyen elvárási szinten megfelelni. Azt gondolom, még csak nem is kell. Mindenki másban jó - nem lehetünk ennyi mindenben tökéletesek. Az ideák, utópisztikus női létről szóló reklámok hamis képet, elérhetetlen magasságokat és ezzel komoly lelki frusztrációkat okoznak nekünk nőknek. A legszomorúbb, hogy nem csak a nőknek, de a fiatal lányoknak is. Minden azt sugallja körülöttünk, hogy csak akkor vagyunk szerethetőek, megbecsültek, sikeresek - ha lájkok százai sorakoznak a posztjaink, képeink alatt. Hamis illúziók, amit sokan kergetnek - meg nem értve ennek feleslegességét.
Egyszerűbb és ön azonosabb lenne, ha el tudnák fogadni, hogy nem lehet valaki mindenben tökéletes. Hogy lehetnek rossz napjaink is, vagy elfelejthetünk valamit, anélkül hogy annak megszégyenítő, megalázó, lelkiismerettel teli érzések lennének a következményei.
Lányok, nők, anyák, nagyik, szinglik, elváltak, özvegyek.... bármilyen társadalmi szerepközben vagy skatulyában is legyetek. Örüljetek, hogy NŐNEK születtetek, megélhetitek az ezzel járó minden nehézséget, fájdalmat, örömöt, szeretetet, boldogságot, sikert, önkifejezést. Ne akarjatok tökéletesek lenni, elég ha csak jók vagytok - vagy közepesek, vagy még az sem!!!! Hiszen nem mások véleményétől kellene jobban érezzük magunkat, merjetek önmagatok lenni, vállalni azt amilyenek vagytok, ahogyan vagytok!
Igen talán feminista vagyok, DE nem utálom a férfiakat, talán idealista vagyok DE szeretem azt gondolni inkább realista. Azonban minden nap hálás vagyok, hogy nőként, feleségként, anyaként élhetek! Küzdök - mint sokan mások is a hamis illúziók ellen és próbálok, teszek azért, hogy NŐKÉNT és ne bábként éljek. :)
Ezzel a pár sorral kívánok minden kislánynak, lánynak, nőnek, asszonynak, nagyinak, legvénebb vén maminak BOLDOG NŐNAPOT!
“Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején. Köszönet a nőknek, köszönet.” Máray Sándor - Füveskönyv
