Hétvégén minikirándultunk egyet. Bár a program sűrű volt, azért néha mégis úgy adódik, hogy az ember csak úgy autókázik egyet. Délutáni felhőáradat és Siófokra menet mást sem csináltunk csak felhőbámultunk és kreativ alkottunk melyikből mit lehet kivenni. Persze elég nehéz volt a vezetésre koncentrálni. Aztán Balatonpari séta, erős széllel, csodás bodros felhőpamacsokkal. Vaskos kövér habgombócok, meg birkanyájak. De utaztunk tovább, Héviz. Közben csak fokozódott a viharhangulat, majd 1000 ágra sütő napsugárkitörés közben szakadt az eső. Frenetikus volt. Persze fényképezőgép az nem volt, telefonnal meg meg sem közelitené és itt még nem volt vége a "fénytechnikai bemutatónak". Alkonyatkor indultunk vissza Hévizről Csudapestre. Fekete fellegek mögöttünk, rajtuk átszűrődő aranyló nyalábok és velünk szemben szivárvány, az eső közben mint a mese, hol volt hol nem volt. Szakadt, majd szitált, szemerkélt, majd eltűnt. Közben pedig meseszép fény-felhő-napnyugta-szivárvány kavalkád keveredett az égbolt máskor oly sima, unalmas és szimpla "könyvlapjain". Ha akkor képeket nem is sikerült késziten, jól bevésődtek emlékezetünkbe, és furcsa energiafeltöltést éltünk meg. Lehet, hogy a kékre festett anyagokból valami hasonlatosat kellene alkotni? Képanyag az van... ihletnek kitűnő.