Már hajnali háromnegyed egy volt, amikor a gazdik ott hagyták nálunk Nyafit. A neve sem véletlen, kölyökként kapta :) gondolom nem nehéz kitalálni miért. Brit rövidszőrű csikos - fajtatiszta (whiskas - macska) Most 5 éves és babaprojekt miatt költöznie kellett, no de hová? Menhelyre biztosan nem! Annál sokkal szeretőbb gazdái vannak. Ismerőshöz? Na jó de kihez? Olyan valaki kell aki szereti a makkákat, gonját viseli majd a kis kényesnek :D, szeretgeti - már amikor ő éppen akarja és oda is jön, hogy őt most simogatni kell - eteti és jó gazdája lesz. Teljes menetfelszereléssel érkezett, alom, 5 féle táp, nasi, játékok, szállitó kosár, miegymás. Igy hát mától Nyafka is a mindennapok része lesz.
Persze egyetlen percet, annyit sem aludtunk. Mi sem, ő sem. Mindent felfedezett, ugrált, nyávogott - nna, akkor kedves hivószóra odajött hozzám az ágy mellé, én meg félkómában lelógattam a kezem hogy megsimikézzem. Addig nyugodt is volt és doromboláskoncerttel és fejjel töfködéssel jelezte, hogy ez neki most jó. Persze, nem telt el 2 perc és már szaladt is tovább, újabb párnák, bújóhelyek, keresésére. Neki minden lámpafény nélkül is láthatóak a tárgyak, kontúrok. Bezzeg nekem... egy korty vizért indultam és persze hogy a táljába lépek. Na jó persze nem vagyok hozzászokva hogy az éjszaka közepén macskatálakat kell kerülgetni mivel eddig nem is volt macska (még szerencse, hogy a 4ből ez éppen üres volt), és ahhoz sem, hogy a kanapé mögül előugrik egy éjszakai vadász és rátámad a lábujjaimra. Persze majd rám hozta a frászt, én megijedtem és felsikkantottam errő ő megijed és hanyat homlok menekülni kezdett az ismeretlen lakásban az ismeretlen legbiztonságosabb búvóhelyre...
Még nem is virradt, amikor előről kezdtük - a nyafogok, simizz meg, elszaladok és fura zajokat keltek - játékot. Alig vártam, hogy reggel legyen. Fáradt vagyok, kialvatlan és nyűgös de nem tudok rá haragudni, olyan édes pofa! :))) És hát persze neki is ez volt az első éjszakája, idegen hely, idegen "új" gazdi, még ismeretlen hangok stb. Remélhetőleg a mai éjszakát már jobban viseljük... mindannyian. És persze fotózni sem nagyon hagyta magát a reggeli kanapésündörgés közben de itt van két kisérlet