Június és július a rózsák időszaka. A kertek "királynője" ilyenkor virit legyen ő szimplatövű kúszó vagy akár futórózsa. Hmmmm bárcsak az én kertem is tele lehetne rózsákkal. De ezt több okból is kivitelezhetetlen. Az embernek ugyanis vagy virágoskertje van, vagy kutyája. A családi kertben az eb az uralkodó a Csudapesti lakáshoz meg társasházi közös kert tartozik, ott nem garázdálkodhat kedvére az ember.
A rózsa csodás fajtagazdagsága miatt szinte mindenhol megél. Egyes fajtáknak elég egy kis föld, néhány karó amire mászhatnak, egy-egy jól irányzott tudatos vágás - metszés és máris ontják magukról az illatos fürtös virágfejeket. De vannak büszke égbetörő - magas szárú óriásfejű példányok is. Ők gőgösen merednek az ég felé féltve növesztgetik illetmentes génmanipulált teniszlabda méretű fejüket és ha lehet a napsütés elől is az árnyékba húzódnának. Érdemes a lakásban tartható mini fajtákka is foglalkozni. Persze az igazi az, amikor az ember nyári estéken a rózsalugas alatt ülve, barátaival jeges italokat iszogatva beszélget és közben mindent beleng a rózsaillat.
Persze a lakásban mindegyik jól mutat, akár hibridek, akár a hagyományos illatos szárak kerülnek a vázákba, és ha odafigyelünk a napi vizcserére, a szárak visszavágására, akkor egy másfél hétig is lakásunk ékei lesznek. Tartósithatjuk is őket, hiszen a rózsák kitűnően szárithatóak és nagy többségük a szinét is megőrzi. A legjobb ha fejjel lefelé, sötét helyen (mondjuk a szekrényben - tüllzsákot húzva rá, hiszen vonzza a rovarokat) fellógatva száritjuk őket. Száraz tűzőhabba vagy ikebana kompozicióban akár hónapokig is gyönyörködhetünk bennük. A javaslat persze az igazi tő ültetése. Diszes, illatos, szinpompás - nyári kedvenc és ráadásul nem igényel extra gondozást.
