Nos, akkor útra fel! Autót béreltünk, ami egy Suzuki Jeep volt, hogy a kis csapt - ami már jól összeverbuválódott - kényelmesen utazhasson és élvezze a napsütést. Hát az reggel még nem igazán volt, és esőkabátok meg esernyőt is tettünk be, de pozitivan hozzáállva egy rövidujjas pólóban ültem be térképpel a kezemben a jobbegybe. Elég korán indultunk, hogy legalább legyen időnk kóborolni a szigeten. Célként a Matalai strandot, néhány monostort, és a Samária szurdokot tűztük ki. Persze útközben kiderült, hogy a helyi utak, az autó gyengesége és egyéb tényezők miatt a szurdok már nem fog beleférni a napba, de amit lehet azt mindent megnézünk.
Megnéztük az Arkadi Monostort, ami egykoron a szigen legjelentősebb oktatási központja volt. Ma sokak által látogatott múzeum. Persze nem ilyen egyszerű ám eljutni egy Monostorba, de nem ám! A térkép amit kaptunk, autós!! olyan részleteket, mint a főútvonalak száma, vagy a kisebb utak, esetleg domborzati jelek, vagy netán magassági adatok azok nem szerepeltek rajta. Olyan mintha egy jobban rajzoló középiskolás nyomta volna a kezünkbe, hogy áááá ez alapján könnyedén odatalálunk bárhová.
Még szerencse, hogy a legtöbb helyen beszélnek angolul, vagy legalábbis értenek és két három szót tudnak válaszolni is. Jobbra, balra, egyenesen, az úton tovább, stb. Éppen elég ha az ember olyan helyre téved, ahol az utcák elszűkülnek és csak bringával lehet tovább haladni nem jeeppel :) hehe, tolatni a hegyi utakon amikor a házfal 5-5 cm-re van a behajtott tükröktől, hát izgalmas. Aztán a helyi idősek akik szivvel-lélekkel magyarázták nekem a helyes utat (persze görögül) és mutogattak a szélrózsa minden irányába. Nna, ebből hámozza ki az ember, hogy merre is van a negyed rendű út, mert most éppen a falu közepén állunk egy házakkal körbevett zsákutca végén.
Szóval kaladokkal és eltévedésekkel, számos helyi leszólitásával végre eljutottunk Matalába. Itt régebben a hippik elfoglalták a partot, ahová a helyiek évszázadokkal ezelőtt menekülési céllal az agyagos-löszös falba barlangokat vájtak. A hippik pedig ezeket kisajátitották és itt éltek a naaagy boldogságban. Aztán a helyieknek és a túristáknak elegük lett a koszból, a bűzből és a hippik egyéb dolgaiból, lezárták hát a strandot és a hegyoldalt, belépő fejében lehetett csak bemenni. A hippik elvonultak a strand ismét megnyitotta kapuit - ingyenesen. Mi is megmártóztunk a vizben, napoztunk és gyűjtöttünk néhány "tárgyi bizonyitékként" szolgáló, a viz által szép kerekre csiszolt követ.
Kréta déli részén (közép) Matala után útra keltünk és megmásztunk nem kis hegyeket, szerpentines utakat, láttunk igazi sziklafalon ugrándozó kecske családot :)))) a kanyonban melyen keresztül az út a tengerpartig futott. Preveli volt a következő uticél, és közbeejtettük Timbaki, Agia Galini, Spili, és Preveli Monostor. Csodás kilátással a hegytetőn egy csodaszép Monostor. Ma is működik, fotózni videózni tilos, fantasztikus kézi himzésű ruhák, palástok, egyéb vallásos mintájú és motivum világú ruhák, ezüst kelyhek, és persze ikonok, ikonok, ikonok. Vásárolni is lehet - általában sajnos tömeggyártott másolatok, viszont van egy-két kézi munka is - azok csillió pénzért, sőőőt mégtöbbért akár ezüst berakásos egy-az egyben méretarányos "eredeti-másolat" is hazavihető ha van rá 300-500 Eurónk.
Az monostor után megmásztuk visszafelé is a hegyet, átvágtunk a szigeten az északi oldalra és hazafelé vettük az irányt. Megnéztük a videó felvételeket, a fotókat és nyugtáztuk, hogy jó döntés volt a bérlés. Egy pohár bor, és némi vacsora közben pedig lázasan szerkesztettem a másnapi utat, bújtam a térképet és az utikönyvet, hogy mindent előre tudjunk a Szurdokról amit csak lehet.
