Azt mondják hogy kelt tésztákan jó vagyok. Hízelgő és a kuglófok, lángosok, fánkok tényleg olyan szép levegős tésztájúak, hogy szinte elrepülnek ha az ember ráfúj. DE egyáltalán nem tudok pl. piskótát sütni. Mindenkinek van gyengéje.
Szóval szétnéztem az újrahasznosítás (és a hűtő átpakolása) jegyében, és találtam egy fél kocka rámát, mazsolát és a hűtő alján feküdt egy fél tábla jobb napokat látott csokoládé is. (nyári hőség végezte ki, azért landolt a hűtőben). Gondoltam itt az ideje egy újévi csokis kuglófnak.
Sosem mérem a hozzávalókat, csak úgy érzésre. Most is, kb. 70-80 dkg lisztet néhány csomag vaníliás cukrot, megfeleztem a maradék rámát (tehát kb. 7-8dkg os darabok) egy marék cukor, felvágtam a csokit és leforráztam a mazsolát. Az élesztőt a szokásos módon egy kis cukorral és tejjel felfuttatjuk. A liszthez adjuk, plusz a marék cukor, az egyik adag vaj olvasztva és annyi langyos tejet hogy könnyű, lágy tésztát kapjunk.
Én sosem kelesztem kétszer (az meg mi??) Letakarva, meleg helyre teszem és amikor már szép nagyra nőtt akkor egy picit lisztezett deszkán szétnyomkodom a kezemmel. Erre jön a mazsola, a tört csoki, én némi kakaót is szórok rá és az vaj másik fele szintén olvasztva, szépen locsolgatva. Aztán a tésztát feltekerem, mint a rétest. Körbe fordítom a végeket és bele a kivajazott kuglóf formába. Tűpróbáig sütöm.
Jóétvágyat kívánok: íme
