A kék lagúna. Olyan romantikusan hangzott és pont a sziget legtávolabbi keleti csücskében van, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább az iroda által felkinált csoportosan megnézhető utat választjuk. Elég borsos volt az ára mert kb. összességében 150 € volt a költsége. Busszal vittek minket egy kikötőbe, ahonnan egy viszonylag nagy méretű - 2 emeletes - hajóval indultunk, hogy a sziget csücskét megerülve megmártózhassunk a lagúnában.

Az indulás váratott magára, mert miután megérkeztünk a busszal reggel 9.30-ra, majd felszálltuk és a másodikemelet napsütötte padjai között foglaltunk magunknak helyet, méééég kb. másfél órát kellett várnunk a kifutásig. Végre elindultunk és élveztük a napsütést, no meg a csiklandozó szellőt és lestük a naaagy "látványosságokat". Nekem nem tetszett, de a tömeg lelkesen fotózott, videózott mintha legalább a Grand Canyon-ban lennénk. A part mentén hatalmas sziklák, teljesen kopárak, sehol egyetlen fa, egyetlen bokor, szerintem még egy fűszál sem. Na hogy ezen mi az érdekes és fantasztikus?? Mindegy sokak pazarolták az idejüket arra hogy fel s alá rohangáltak a fedélzetek között és fotóztak meg videóztak nehogy lemaradjanak az évszázad legkopaszabb sziklafaliról. Én meg csak süttettem magam, örültem a napsütésnek, kenegettem magam a napkrémmal - pirosrasülős fajta vagyok :))) hehe, most nem hagytam magam.

Végre kikötni készültünk, de ez még nem a lagúna, ez csak egy öböl, egy hajó ronccsal és egy meredek kaptatóval. A 20 perces fullasztó mászással az egyik sziklaoromra lehetett feljutni ahol egy mini erőd állta az idők vas fogát, bevallom nekem semmi kedvem nem volt felmászni, jobban csábitott a viz és a part.

Majd 2 órás pihanő után visszamásztunk a hajóra és lehetett ebédelni. A jegy ugyanis tartalmazott EGY ebédet. És ennek kiemelkedő szerepe volt, mivel az egy egyenlő egy tányér. Vagyis: vagy egy tányér görög saláta, vagy egy tányér sült krumpli, vagy egy tányér szőlő, vagy egy tányér amin 3 mini sült húskockákkal feltüzdelt nyárs volt... mi meg - mint normális esetben az ember. Elvettünk egy husit+sali és husi+köret+sali felállást. Persze ez a kasszánál derült ki, és mögöttünk a sor és a számos felháborodott utas, akik szintén igy jártak. A Neckermann megint korrektül elmondta hogy mit jelent az egy ebéd - kifejezés :((((( Sebaj, a pénztárban tajtékzott a melák görög, hogy most'akkó'milesz? Mi pedig mondtunk, hogy fejezze be a hisztit, nem probléma kifizetjük a fennmaradó részt - bármilyen furcsa is van nálunk pénz. Na ekkor végre megnyugodott és beütötte a maradék 20€-nyi tételt, mi kifizettük és végre ebédelhettünk.

Közben kifutottunk a mini öbölből és 15 perc mulva megérkeztünk a lagúnához. Csodás langyos viz, türkiz-kék-zöld szinek, aranyhomok, és a legsekélyebb részeken bokáig érő max. férdig érő szinte már meleg viz. Nagyon élveztem az úszást, kellemes viz és ha hidegnek éreztem akkor csak kiúszik az ember egy kicsit és máris melegszik a hőfok. :))))))

A hazaút nem volt túl változatos, ugyanazon az útvonalon vissza a kikötőbe, majd buszra szálltunk és vissza Panormóba a szállásra. Reggel 6.50-kor indultunk és este 9.40-re értünk vissza. Hosszú fáradtságos napon voltunk túl, gyarapodva még egy tapasztalattal. Még jó hogy nem fizettünk be több fix programot, és mánap autót bérelünk, hogy magunk barangoljuk be a szigetet, felfedezve a helyi szépségeket. 

A "látványos" szikla - útközben, az öböl, a lagúna és a hajónk: