A szigeten elég sok a cica, és bár én nagyon szeretem őket, néhál zavaróan sokan vannak. Az hagyján, hogy az utcán sétálgatnak, fekszenek a hűvösben, vagy éppen a tengerparton nézelődnek. De az kicsit zavaró, hogy az étteremben a lábunk körül sündörögtek kaját kunyerálva. Persze nem mind, volt amelyik csak tisztes távolból figyelt és odaköszönt, jelezve hogy figyel, ott van, éhes, és ha megszánnánk egy falatkával akkor azt hálásan megköszönné. Mondanom sem kell, nem lehet ellenállni nekik, főleg az ilyen udvariasabb fajtáknak. Cserébe, kedvesen dorombolnak és hemperegnek az ember lábánál, hogy mennyire élvezik az életet. Hát, körülöttünk igen jó dolguk volt a cicáknak, mert krétán egyáltalán nem tudnak főzni :(((( a görög saláta úszik az oliva olajban, a grillezett vagy nyársra húzott húsokat, só és fűszerek nélkül cipőtalp szárazra sütik, a tzatziki saláta zsiros joghurttal készül és olyan durván fokhagymás, hogy tűzokádó sárkánynak érzi magát az ember egy adag után, a joghurt pedig tényleg zsiros, ezért nagyon nehéz étel. A kalamári viszont nagyon finom :))))) Jóvoltunkból a körülöttünk lévő cicák is mindig jól laktak. Félteni azonban nem kell őket, nem éheznek. Vannak a városban Cat Cafe-k :))) vagyis a cicáknak kihelyezett etetők, rajta a fotójuk, nevük, és ott mindig találnak friss vizet és tápot. A krétai cicák "közösek" mindenki eteti őket és bármelyik kertbe bemehetnek, jó dolguk van.
