Forró teával a kezünkben elővettük a sí és snowboard katalógusokat, egyrészt hogy kinézzünk valami klassz utat - ami nem csillió pénzbe kerül, másrészt csak nézegeteni a havas képeket. Imádom a havat :))) Épp csak belelapoztam az egyikbe, és egy osztrák síparadicsom hívogató kandallós apartmanja tárult fel előttünk (persze szaunával meg minden földi jóval) és azt mondtam: "Milyen jó lenne ha már esne a hó!"

Magam sem gondoltam volna, hogy a kívánságom ilyen gyorsan teljesül (bárcsak minden kívánságomra igaz lenne :) mert a Párom csak annyit válaszolt: "Akkor nézz csak ki a teraszajtón!" Átnyargaltam a nappalin, egyenesen az ajtókhoz és gyermeki örömmel bámultam ki a kertbe ahogyan hullik, kavarog, szárnyal, a sok hatalmas pihe.

És nem csak én voltam elámulva tőle. Nem tudom, hogy Nyafi azelőtt találkozott-e személyesen HÓPIHÉKKEL, de azonnal ott termett ő is az ablaknál. És persze nem volt elég a földről nézelődni, őkelme a kanapé tetjéről bámult kifelé. Forgatta a fejét ahogy a kiskutyák szokták amikor fura hangot adunk ki, vagy rájuk vakkantunk. A függönyt is el kellett neki húzni, ugyanis egy nagy praclizással a tudtomra adta, hogy igencsak útban van. A képek kicsit életlenek, mert nem tudott nyugodtan ülni egy percet sem :)))))