Sokan írtak nekem privátban, hogy megtudakolják mi is van velem, miért nem írtam mostanság a blogomra - mert hogy ez tőlem merőben szokatlan dolog. Nos, nagy változások vannak az életem/életünkben. Kezdjük ott, hogy férjhez mentem, aztán nászút, aztán hazajöttünk és munkahegyek vártak minket, majd kiderült hogy kisbabát várok :))
Ez nem indult valami egyszerűen, mert az első trimeszterre jellemző összes tünetet produkáltam. Méghogy reggeli rosszullétek, én napközben is olyan pocsékul tudtam lenni, mint egy lenyúzott napon hagyott banán. Vagy éppen alig értem haza a munkából és hánytam mint aki egész nap válotgatás nélkül zabált mindent, pedig nem. A komoly émelygés, szédülés, hirtelen erővesztés már csak hab volt a tortán. Jaaa és persze az első 12 hétben nem kiabálja tele az ember sem a rokonokat, sem az ismerősöket, sem a barátokat hogy terhes, mert bár nem vagyok babonás, de egyrészt nem szokás, másrészt az első három hónap - úgymond - elég képlékeny, bármi történhet.
Nálam nem történt semmi, vagyis minden rendben. A baba jól érzi magát, szépen fejlődik és az ultrahang szerint 95% hogy kislány lesz. Persze nem festettük még rózsaszínre a szobát, és még fülbevalót sem vettünk :))) és mondtuk is a dokinak, hogy akkor sem sértődünk meg ha a következő vizsgálaton kiderül hogy mégsem lány hanem fiú.
Emiatt drága kis Nyafikánk is elköltözött mivel a cicák által hordozott Toxopalmoza fertőzés nagyon veszélyes lehet az első 3 hónapban (és utána is) a babára. Persze ezt nem csak cicák hordozzák, de fő veszélforrást jelentenek - nyers húsból és mosatlan gyümölcsből is a szervezetbe kerülhet. Az én leleteim negatívak lettek, de akármennyire is imádjuk a macskánkat azért a kisbabánk egészsége sokkal fontosabb. Persze nagyon hiányzik - még ha Ő nem is volt az a kifejezetten bújós cica. Azért a kis nyaffantások, a táp ropogtatása az éjszaka kellős közepén vagy amikor hazaérkeztünk és az ajtó előtt topogva várt minket. Az új helyen beilleszkedett, az ott lakó kutyival barátok, a másik cicát pedig messzire elkerüli, de a hírek szerint jól van, belakta az egész házat és a kertet is - Ő aki egyébként szobai plüsskirálylány :D
Szóval ezek most a hírek a Futrinka utcában, végre túl az első 3 hónapon, kezdem visszanyerni az erőmet a közérzetem jó, ismét kedvem van alkotni, varrni, textilt festeni (főleg hogy az megrendelésre megy) és blogolni. Köszönöm mindenkinek az érdeklődést, itt vagyok, jövök, írok és majd beszámolok a babáról is.
