Csodás napsütés, fehér buci felhők és isteni széna illat. A mellettünk lévő üres telken általában levágják a füvet (miután vagy 70cm-re nő) és összegyűjtik. A mai nap megtudtam, hogy a lekaszált szénát Józsi traktorosa szedi össze, és majd kecskék fogják megenni a télen. KicsiLau imádja a traktorokat, és lány létére azonnal az ablakhoz, ajtóhoz szalad ha meghallja a hangját. Ma is így történt. Traktorhang, KicsiLau kirohan - persze húz engem is... aztán csend. Azt hittük, valami apróság miatt állt meg a traktoros bácsi, de amikor telefonálva, csavarkulcsokkal a kezében szállt ki a "pilóta fülkéből" már gondoltam, hogy valami egyéb probléma merült fel. Nem a traktorral volt gond, a vontatott bálázóval történt valami. A telefon után megérkezett egy kis platós autó meg 4 jól megtermett férfiember egy fiúcska társaságában. Tanakodtak, kinyitották a bálázót, kiszedték az addig összegyűjtött szénát, majd szerelni kezdtek.
Aztán eltelt egy óra, a nap meg csak sütött. Majd még egy fél óra - és mi KicsiLauval csak ki-ki néztük, hogyan haladnak vagy éppen nem haladnak a szereléssel. Aztán egyszerűen kiszóltam nem innának-e legalább egy kis vizet, és van-e a gyerkőcnek valami rágcsálni való, vagy itóka. Egy hideg palack vizet, műanyag poharakat és kis dobozos üdítőt nyújtottam át a kerítésen. Amit mindenki szívesen fogadott. Aztán megkérdeztük, cserébe KicsiLau megnézhetné-e közelebbről a traktort. Természetesen igen volt a válasz. Egy kis köles golyóval felszerelkezve vágtunk neki a 2 perces sétának, amiből megkínáltuk a fiúcskát is. A gyerekek körbe szaladtak én pedig váltottam pár szót a szerelő csapattal. Egy betondarabot vett fel a gép és eltört benne jó néhány fém szálat, ami a szénát rendezi sorba, hogy a kör bálában olyan szépen feszesen, szorosan tekeredjen össze a megszáradt fű. Közben Józsi elmondta, hogy ezt bizony kecskék fogják megenni a télen. Jó sokan vannak, úgy 15-20-an és ebben besegít nekik néhány póni is. Gyerkőcök jól elszórakoztak, szerelés befejeződött és Józsi azt kérdezte itthon vagyunk-e ma. Mondtam, hogy igen, bár nem igen értettem kérdését.
A traktor tovább gurult, a bálázó felszedte az útjába kerülő száraz szénát és csodás körbálákat pottyantott maga után az üres telekre. Aztán egy bő fél óra múlva a platós autó a kerítés előtt állt, Józsi kiugrott és egy zacskót nyújtva felém, azt mondta köszöni a kedvességet, gyerkőcnek kisüdítőt és kölesgolyót és a vizet. Cserébe hozott egy picike kóstolót a sajtokból, amit a kecsketejből készítenek. Természetesen azonnal elmentettem a számát, mert a kecsketej és a belőle készült finomságok is sokkal élvezhetőbbek ha háznál szívvel-lélekkel készülnek (főleg abból a szénából etetve ami itt előttünk a kezeletlen-bio parlag földön "terem") mint a boltiak. Kaptunk füstölt, lilahagymás, fokhagymás, medvehagymás és snidlinges sajtot, és a(z egyáltalán nem) picike kóstoló 65 dekát nyomott a mérlegen. :))))))))) Mit ne mondjak, igazi meglepetés volt. Józsi! Innen is köszönjük a sajtokat, azt üzenem az Asszonynak, hogy nagyon ügyes!!!!! (és persze azt is, hogy tutira rendelünk még tőletek sajtot)
