KREATIV

Már elkészült a 10-ei határidős (M)Ilyen vagyok? körjátékra varrt önarcképem, de nem igazán vagyok megelégedve vele, szóval valószínűleg este gyorsan varrok még egy változatot, és a jobbikat fogom feladni Martimeznek.

Miután befejeztem az önarcképet, maradékokból összedobtam egy falevelet, amibe bele rejtettem a mérőszalagomat, mert soha nem találom a szürkés kis kördobozt, amit a közepén megnyomva visszahúzza a puha szalagot. Elmehetne fácántyúknak is mert olyan jó rejtő színe volt eddig hogy a vegyes cérnák között sosem találtam. Most saját festésű élénk zöld levélnek "öltözött" és így bárhol is van azonnal megtalálom :)))

Sajnos Foltoskánk nincs jó bőrben. Addig vártam hogy megszülessenek a babacicák míg gyanús lett hogy a szokásos 2 hónap helyett már 2 héttel "túlléptük" az időt. Csak nem akart Foltika bújóhelyet keresni és megszülni. Igy hát elvittem az állatorvoshoz - mint felelős gazdi - szegényke meg volt illetődve, de már többször jártunk a dokinál nem volt már idegen neki a sok szag. A doktornő megvizsgálta (sajnos nem a kedvenc dokim volt, ő olyan lelkiismeretes és olyan kedvesen bánt mindig Foltival) elég határozottan, forgatta kopogtatta, nyomogatta szegény cica hasát, majd kíméletlenül az arcomba vágta, hogy az állatnak macska FIP-je van, gyógyíthatatlan és el kell altatni.

Hirtelen levegőt venni sem tudtam, úgy meglepődtem. Hiszen a legrosszabb amire én számítottam, hogy meg kell indíani a szülést vagy esetleg a kiscicák közül egy elpusztult és meg kell indítani a szülést.

De nem, hogy bizonyítsa is az állítását, Foltikát hanyatt fektette egy trimmerrel levágta a hasa közepéről a szőrt, lefertőtleníette és egy tűt szúrt a hasába. Riadt kis állatunk jobban megijed a szőr levágásától mit a kis szuritól, ezt furcsa volt látni. De a doktornőnek igaza lett, a beszúrt kis tűn keresztül folyadék szivárgott. A macska FIP egy cicák között terjedő fertőző hashártyagyulladás. A hasüregben és a mellüregben folyadék termelődik, amit le lehet csapolni, de pár nap mulva újra termelődik. A betegség gyógyíthatatlan, semmilyen gyógyszeres vagy egyéb kezelés nem ad felgyógyulási lehetőséget. :(((

A dokinéni azonnal el akarta altatni, hogy kár életben tartani mert úgy is csak fertőzi a többi macskát. Nem tudtam azt mondani, hogy rendben - inkább kértem, hogy adjon immunerősítő injekciót (azt mondta az szintentartja az állat állapotát egy ideig) visszapakoltam Foltoskát a cicaszállító kosárba és eljöttünk.

Arra gondoltunk, ha már kóbor cica mindegy, hogy a városban vagy vidéken szaladgál. Igy a belváros kellős közepéből "kiemeltük" a kis jószágot és Törökbálinton Páromék Irodájához vittük ki (6000nm kert, környékben sehol macska, kutyák kerítés mögött) Ott beköltöztettük egy régi kutyaházba, és minennap megkapja a maga finom kis kajáját. A környék felfedezésével persze még nem végzett... csavarog :)) de a pocakja mindig a kajához húzza, mindig hazajön enni.

Egyenlőre jól van, de a doki szerint valószínűleg ahogy romlik az állapota, egyik éjszaka (a mellüregben lévő folyadék miatt) esetleg nem kap majd rendesen levegőt, fellép egy oxigénhiányos állapot és elalszik... végleg :((((( Persze ha azt látnánk, hogy nagyon szenved... azt valószínűleg nem hagynánk, ennél humánusabbak vagyunk a saját állatainkkal. Mert ő egy hozzánk csapódott belvárosi kóbor macska és ennek ellenére még egyikünk sem találkozott ilyen kedves, szeretetre méltő, hízelkedő, szófogadó rendes cicával...

Tipikus Foltikás pofa... ha kényeztetés és simogatás a program neki folyamatosan lóg a nyelve :) és olyan hagosan dorombol, hogy azt a hangot bármelyik kismotor megirigyelhetné tőle :))

Ma ugyan senki sem akart megviccelni, pedig igyekeztem odafigyelni az apró jelekre, és persze nem bedőlni, de semmi... Talán az embereknek mostanság nincs idejük a viccre, tréfára, nevetésre - vagy inkább csak a mostani gazdasági helyzet és a /válságok/ elveszik az ember kedvét mindenfajta poénkodástól. Régebben azért odafigyeltek erre a bolondos napra, és bár apróságokkal ugratták egymást - senkinek sem jutott eszébe, hogy komolyan vegye ezeket.

Április 1-jén ugratták egymást a felnőttek, de elsősorban a gyerekeket tréfálták meg. Topolyán például a gazda a szomszéd tanyára küldte a kiskanászt szúnyogzsírért. Pénzt is adtak a gyerekeknek, és a boltba küldték esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért. A beugratottat azután csúfolják: „Április bolondja, május szamara!” Közismertek a csúfoló versikék is. Pádéi (Észak-Bánát) változatuk az alábbi:

Április elseje hagyományai ma elsősorban az iskolásgyerekek körében élnek. Fordított napot rendeznek, és tréfás ruhákat öltenek. Az utóbbi években ennek az iskolai hagyománynak a farsangi szokásokkal való összeolvadását figyelhetjük meg. A hagyományos népi gazdálkodásban ezt a napot nem tartották alkalmasnak a vetésre, mert nem lenne szerencsés a termés.

A viccet félretéve pedig szeretnék Boldog Születésnapot kívánni kedves Keresztanyámnak :))) aki ma 35 éves, öööö... na jó kicsit talán több :))))))

Remélem ma már megcsörgetnek telefonon, hogy végre bemehetek a kis Veritasomért. Varrógépcentrumba adtam be egy tisztításra és egy olajozás-átnézésre. Nagyon hangosnak találtam az utolsó nadrágfelvarrásnál, és így hogy sír, nyüszít, zakatol - nem szivesen vágnék bele semmilyen varrásba. Pedig már nagyon bele kéne vágnom a (M)Ilyen vagyok? önarcképbe, mert április 10 a határidő. Fogalmam sincs milyen technikával csináljam, és hogy Ildi elvárásainak is megfeleljen - ne legyen realista, hmm... amikor belevágtam eszembe sem jutott hogy ez igazából bonyolult lesz. Mindegy, most már végig kell csinálni és ha a kis varrógépem hazakerül el kell kezdeni a próbálkozásokat és a megvalósítást, addig meg lehet tervezni.

Még nincs késő benézni valamelyik könyvesboltba és megvenni a Tavaszváró kézműves ajándékok c. könyvet - vagy interneten megrendelni az Aréna2000 Kiadótól. Nem csak azért mert tele van jónéhány dekorációs ötlettel, de kitűnő Húsvéti ajándék foltvarrós barátnőknek. Néhány bejegyzéssel ezelőtt a kedvenc kis libák sablonját is betettem, azoknak akik Húsvéti ajándékként csokitojás helyett valami maradandót ajándékoznának a locsolkodó gyerkőcöknek. Az áprilisi Hírfoltokban jelent meg az alábbi cikk, melyben részletesen mutatom be ezt a remek könyvet. (azoknak akik nem CÉH tagok, de szivesen olvasnának valamit erről a könyvről, íme a cikk maga:)

Kedvenc könyvem - cikksorozat

Tavaszváró kézműves ajándékok

Az Aréna2000 Kiadó gondozásában megjelent Praktika sorozat egyes kötetét fogom bemutatni Nektek hónapról-hónapra. Sőt a Kiadó jóvoltából egy példányt meg is nyerhet az a szerencsés, aki helyesen válaszol feladványunkra, és az Ő nevét sorsoljuk ki.

Mindenki hallotta már a „tildás” kifejezést. Aki nem, az most megtudhatja mi is ez a varázsszó. Tilda’s szó angolról fordítva azt jelenti Tildáé – Tilda tulajdona – mármint az ötlet, a stílus, az anyagok színei, a formás állatfigurák sablonjai és minden, amit ez a stílus takar. 

Tilda, hmm, mi is jut róla először eszembe? Rózsaszín, világoskék, apró pici minták, tekergőző rózsaindák, cseppnyi pipacsok, kedves figurák – ölelni való macik, libák, hóemberek. Lakásban bujkáló huncut mosolyú angyalok, titkokat őrző jó boszorkák. Konyhában függönyről, kötényről, faliképről ránk kacsintó pirosló eprek. Teáskannát és tojást melegen tartó házikók. És még sorolhatnám a számtalan szeretni való, könnyen megvarrható, ötletes állatseregletet és dekorációt. Azok is kedvükre válogathatnak, akik tavaszi díszeket, patchwork táskát, üdvözlő lapokat vagy csak hangulatosabb otthont szeretnének az ünnepre.

Egyben biztos vagyok, aki egyszer átlapoz egy Tilda könyvet, végérvényesen a szívébe zárja és bárhol felismeri a belőle készült szépségeket. Mindezekhez részletes leírást, sablonokat és tippeket ad a „Tavaszváró kézműves ajándékok” című kötet. Már kézbe venni is szívmelengető. Vidám pipi-sárga, ami a február végi hóesésben is napsütést varázsol az asztalomra. Rajta barkák, tojások, szívek, és középen két cserépből kibújó nyuszi hirdeti ez a könyv bizony a Húsvéti készülődés elengedhetetlen segítője lesz.

Hamarosan itt a Húsvét és még nem találtatok kedves nyuszit, aranyos csibéket, vagy netán báránykát? Nem is kell tovább keresni! A könyv olyan, mint egy jó farm, az ember csak kitárja a hátsó kaput, elkiáltja magát és már szaladnak is elő a tyúkok és kakasok, előbújnak a csibék, kocognak a cocák, bégetnek a bárányok és elősomfordál Cirmos is.

Többszöri átlapozás után a kedvenceim az apró libák lettek. Varrhatunk rájuk „kerekeket” és nyakukba kötelet kötve gurulós libuskák lesznek, vagy felszúrhatjuk őket egy hurkapálcára - díszítve velük egy nagy kosarat, vagy a cserepes virágainkat. Minden oldalon külön ablakban találjuk meg az eszközöket, amire szükségünk lesz a kiválasztott figura vagy tárgy elkészítéséhez. Esetünkben vásznak, tömőanyag, hurkapálca, rafiakötél, néhány gomb és egy kis textilfesték az arcokhoz. Aztán az elkészítés menetében részletesen, lépésről lépésre leírást kapunk milyen sorrendben, és hogyan használjuk ezeket az anyagokat. Betűjeles fázisrajzok is a segítségünkre lesznek valamint a kész figurák fotói. Mellékeljük az apró libák sablonját, hogy bárki kedvére varrhassa, osztogassa Húsvéti locsoló ajándékként a piros tojások mellé.

Kreatív időtöltést kívánok hozzá!

Ez talán már a végső változat, az előzőt nem is mutatom mert nekem nem igazán tetszett. Nagyon magas volt és talán a túlságosan konzervatív fajtából. Most kedves Anyósom is elkísért a fodrászhoz (illetve, ööö, Anyós jelöltem :)) de hát már csak "percek" kérdése az egész - szóval Anyu és kész) Ő úgymond otthon van kontyokban. Lassan közeledik a Nagy Nap és nemcsak az étterem, a dekoráció, a ruhák és egyéb dolgokkal kell szervezésileg foglalkozni, hanem azzal is hogy a végén kinézzek valahogy. A mai kinézés sikeres lett :))) sokaknak tetszett. És mivel bementem dolgozni is, a kollégák sem állták meg szó nélkül. Az egyikük megkérdezte mi történt velem, hogy korona került a fejemre? Mire én azt feleltem, hogy bekerültem a Királyi családba és ma este lesz a koronázási ceremóniám :)))) és mivel ehhez frizura is kellett... hát megcsináltattam. Szerintem 1 percig gondolkodott rajta, hogy most lódítok-e vagy sem. Aztán jót nevettünk rajta, és mindenki ment a dolgára. íme a próbakonyt 1.2

Csatlakozz TE is a világ legnagyobb önkéntes környezetvédelmi mozgalmához, a Föld Órája kezdeményezéshez, és március 28-án 20 óra 30 perctől egy órára kapcsolj ki minden elektromos berendezést! A résztvevők regisztrálhatják magukat a WWF Föld Óra weboldalán, így a szervezők képet kaphatnak a résztvevők számáról.

A Föld órája (Earth Hour) nevű kezdeményezést először 2007-ben tartották meg az ausztráliai Sydney-ben. 2007. március 31-én több mint kétmillió sydney-i lakos, cég és maga a város is kikapcsolta a nélkülözhető fényeket egyórás időtartamra. Az esemény a vártnál is nagyobb eredményt hozott: a Sydney energiaellátását szolgáltató EnergyAustralia cég 10,2%-os fogyasztáscsökkenést mért. A becslések szerint az akcióval mintegy 5%-al csökkent a légkört szennyező anyagok kibocsátása, bár a fő cél a figyelemfelkeltés volt.

A mostani akció a 2009-ben, Koppenhágában tartandó klímaváltozással foglalkozó konferencia része, amelyen Barack Obama és más nagyhatalmi vezetők döntenek jövőbeli környezetvédelmi politikájukról. A Föld Órája egy egyszerű ám hatásos üzenet a világ vezetőinek, amiben a résztvevők tiltakoznak az üres szavak és ígéretek ellen: a környezetvédelmi krízis évről évre egyre súlyosabb, a világ vezetőinek pedig tenni is kéne valamit az állandó ígérgetés helyett. Eddig több mint 1000 város csatlakozott a mozgalomhoz világszerte: a szervezők szeretnék, ha a résztvevők száma idén elérhetné az egymilliárdot.

Nem is gondolná az ember, hogy kedvenc kis házziállata mit csinál az éj leple alatt. Nos, van aki a párnák között hentereg - ahol persze tilos lenne. Van aki szanaszét hagyja a játékait, hogy a gazdi hasra essen bennük amikor reggel a fürdőszoba felé tart, és vaaaan a mi kis drága Plüsskrilylányunk aki az éj leple alatt sunyiban telefonon rendel pizzát :)))) ha vörös lenne, azonnal Garfield-re keresztelnénk át.

- Halló, Pizzaboy? Eeeegy extrasonkás, szalámis, fetás pizzát kéééérek...

Az egész magyar nyelvterületen közismert időjárási regula: „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!” És remélhetőleg a három jóember tényleg meg is hozzá már a várva-várt jó időt, mert ugyan imádom a telet és a havat, de szeretnék már virágillatos madárcsicsergős tavaszi reggeleket. Utána is néztem, hogy milyen szokások, időjárás jósló megfigyelések kapcsolódnak Sándor, József, és Benedek napjához.

Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és árpa, Jászdózsán a fehér bab vetőnapjának tartották, hogy jobb legyen a termés.

A három jeles nap közül szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. A bukovinai magyarok körében ez a nap ünnep volt, a tavasz első napjának ünnepe, munkatilalommal. Szlavóniában úgy tartották, hogy József-napkor mindenkinek meg kell fürdenie és tiszta fehérneműt vennie. Dunaszerdahelyen József napja az iparosok ünnepe volt. Céhes zászlóikkal vonultak a templomba.

A hagyomány szerint a madarak megszólalnak ezen a napon, mert „Szent József kiosztotta nekik a sipot” (Marczell 1985: 40). Időjárás- és termésjóslás is fűződik József napjához, sőt haláljóslás. Az Alföldön úgy vélik, ha szivárvány látható, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros sáv bő bortermést ígér. Az Ipoly menti falvakban a József-napi rossz idő sok halottat jelent abban az esztendőben. A Mura-vidéken úgy mondják: „amilyen az idő József-napkor, olyan lesz Péter Pálkor és szénahordáskor” (Penavin 1983: 115).

Göcsejben József-napkor hajtották ki először a marhákat a legelőre. Másutt általában Szent György-nap volt a hagyományosan megszabott ideje. Göcsejben, ha az időjárás még nem kedvezett, akkor is kihajtották az állatokat ezen a napon, és csak később kezdték el a rendszeres legeltetést. József-nap a méhek kieresztésének is megszabott ideje. Algyőn a gazda a következő szavak kíséretében eresztette ki a méheket: „Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok!” (Bálint S. 1980b: 256). Medvesalján azt tartották, hogy József-napkor kell elkezdeni a szántást, mert akkor jó termés várható.

Ezen a napon érkeznek a fecskék, s ilyenkor mondogatták a gyerekek: „Fecskét látok, szeplőt hányok!” Az Ipoly menti falvakban úgy emlékeznek, hogy József-naptól már mezítláb jártak a gyerekek.

Benedek napján a század eleji göcseji adatok szerint zsírt és fokhagymát szenteltek, melynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Szeged környékén a Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján (aug. 24.) szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a benedeki hagymának a főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosogatták (Bálint S. 1980b: 257). Rábagyarmaton a marhák felfúvódásának gyógyítására tartották alkalmasnak a Benedek napján vetett hagymát.

Időjárásjóslásra is van adat: a bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. A Bács megyei Topolyán a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetéseket: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt ki, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.

Forrás: net, Magyar Néprajz VII. Folklór 3, Népszokás - Néphit

Ezt a szatyrot egy kedves ismeretlen - ismerősnek készítettem. Igen, ismeretlen mert személyesen még nem találkoztam vele, de e-mailban már többször írtunk egymásnak.  Ma viszont délután összefutunk egy röpke találkára. Egyenlőre még ő sem tudja, hogy ez a szatyor az övé lesz, hirtelen ötletből pattant ki, hogy miért is ne kaphatna tőlem valami apróságot. A szatyor nyers vászonból készült alap, 39*33 szóval nem a nagybevásárlós méret, ehhez egy 17cm hosszú fül csatlakozik, ez egy kis méretű aranyos, táskában lapuló, ha éppen valamit el kell tenni típusú szatyor. :))) És bár a színvilág egy kicsit "csajos" rózsaszín szerintem örülni fog neki a megajándékozott. A szatyor "száját" és füleit is kicsinosítottam egy kicsit, így talán jobban passzol az oldalá lévő rátéttel (amibe összecsukható a szatyor maga) mert ott is ugyanaz a minta köszön vissza. Annyival toldottam még meg, illetve módosítottam, hogy nincs bevarrva teljesen a borító teteje, így bele lehet pakolni néhány apróságot, telefon, kulcs, stb.

Némi észrevétel a varrógéppel kapcsolatban: talán egy kicsit hangosabb volt a szokottnál, és az egyik mintát szét is cibálta (jól látszik a fotón a gomb melletti oldal legbelső virág hullámában, az alsó sarokponton lévő "virág" - kicsit eltorzul :((( Ezért ma felhívom a VGC-t és bejelentem a kicsikét egy alapos átnézésre, takarításra, olajozásra. Ezt inkább kifizetem, de akkor tutira szakember nézi át.

Most ugrik a majom a vízbe! Tegnap vettem (német-Beiker) gluténmentes lisztet - persze aranyárban, kukorica pelyhet és burgonya pelyhet (u.a. márka) és minden hozzávalót ami csak kell, hogy elkészülhessen az eslő gluténmentes kenyerem. A recept szerint sima élesztő kell hozzá, a friss sárgapapíros csomagolásúból egy pici. Aztán mehet a dagasztás, és fontos, hogy sötét színre kell sütni... persze tegnap már nem jutottam odáig hogy meg is süssem, de MA ismét próbát teszek. :))))

Ez itt még az előző, kicsit nyers közepű kenyér előkészülete... kicsit összekutyultam előtte az alapanyagokat, mert így a sütő programból ki lehet hagyni az első melegítési és összekeverési fázist ami kb. 50 perc, és mivel minden szobahőmérsékletű volt, nem a hűtőből szedtem ki, nem láttam szükségét a melegítésrnek. Jónak tűnt, spéci lisztek, só, pici vaj, élesztő, 1 natúr joghurt, víz, 1 csipet barna cukor, szerintem végül azért nem sikerült, mert ezt is sötét színűre kellett volna sütni (azaz tovább) és nem pedig világosra mint ahogy a kalácsokat szokták. Ezért nem sült át teljesen - de most már legalább ebben is van tapasztalat :)

Végre kiderült, hogy mitől is jöttek elő rajtam az apró pici kiütések és hogy mitől viszketett mind, minha csalánnal vertek volna naphosszat. Többszöri nekifutással ugyan, több orvos és több vélemény után a budai allergiaközpontban adták meg a végső választ. Lisztérzékeny vagyok. Azaz se búzaliszt, se rozsliszt, nem jöhet szóba, és kenyér, kifli, zsömle, sajtos croissant meg társai is a tiltott listára kerültek nagy bánatomra. Hát akkor mit is ehet az ember? Teljes kiörlésű dolgokat - persze szigorúan mindenből csak nagyon kicsit, illetve gluténentes termékeket amik ugyan egy vagyonba kerülnek és még az izük is pocsék.

Hm... nos ilyenkor jut oda az ember, hogy kenyeret süt. Az eslő próbálkozásom nem igazán sikerült. A kenyérsűtő (Iza barátnőmtől kaptam kölcsönbe - me' ugye minek vegyek ha ő úgy sem használja) profi, a liszt is tökéletes volt és a hozzáadott anyagok is (víz, tej, élesztő, stb.) a végeredmény mégis ehetetlen. A közepe ugyanis nem sült át teljesen. Szóval van még  mit gyakorolni, szerencsére nem extrém mennyiségű alapanyagot pazaroltam el. Most több receptet is letöltöttem netről, illetve kaptam egyet a gluténmentes liszthez is. Ma este újabb próbálkozás, remélhetőleg ehető (arányaiban megfelelő és jól átsült kenyér) végeredménnyel.

Ugyan a régi néphagyomány szerint majd csak a 3 jóember hozza... Sándor, József és Benedek, azért én bízom benne, hogy ezen a hétvégén már nem kell nagykabátot venni. Nézzük mi is az a "tavasz":

A tavasz a mérsékelt éghajlat egyik évszaka. Trópusi, illetve száraz égövi tájakon nem létezik. Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők.

A Föld északi féltekéjén március, április és május, míg a Föld déli féltekéjén szeptember, október és november a tavasz hónapjai. A csillagászati tavasz a tavaszi napéjegyenlőségtől a nyári napfordulóig tart, tehát az északi féltekén március 21. – június 21., a déli féltekén pedig szeptember 23. – december 21. közé esik.

Ez az az időszak, mikor emelkedik az átlaghőmérséklet, hosszabbodni kezdenek a nappalok, és szeszélyessé válik az időjárás. Ebben az évszakban esik a legtöbb eső, ennélfogva a nagy áradások is erre az időszakra esnek.

Ostara: a fák ünnepe, a tavaszi napéjegyenlõség ünnepe. Az igazi tavasz elsõ napja. Március 19. és 21. közé szokott esni. Ekkor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka - ezt már az ókori népek is megfigyelték. Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdõdhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az õsszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük késõbb. 

A termékenység szász istennõjét, Eostre-t, valamint a germán Ostarát köszönthetjük e napon. 

Némelyik wicca-hagyomány a Zöld Istennõt és a Zölderdõ Urát ünnepli ilyenkor. Az istennõ termékennyé teszi a Földet, felébreszti Õt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülõ mezõket, öröme telik a természet bõségében.

Az ünnep katolikus egyházi megfelelõje a Húsvét: a napéjegyenlõségtõl számított elsõ telihold utáni elsõ vasárnap. Ekkor emlékszik meg a katolikus világ Krisztus feltámadásáról. Idõben ugyanekkorra esik a zsidó Peszách-ünnep is. A télvégi farsangi mulatságokat önmegtartóztató idõszak követi, a negyvennapos nagyböjt (Spanyolországban: Cuaresma, a németeknél Lenz, Itáliában Quaresima, angolszász Lent), valamint a nagyhét különleges szertartásai.

A katolikus egyház másik tavaszi ünnepe, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja még egyértelmûbb, félreérthetetlen kapcsolatban áll az õsi pogány ünneppel, amit a Fehér Istennõ tiszteletére világszerte megültek.

Forrás: net, wikipédia

Március 7., Tamás

Tamás napja, március 7-e a hozzá fűzött mondókát juttatta a falusiak emlékezetébe: "Tamás, aki jobb ember, mint három más". Vagyis, akár fúj a zord szél, akár hull a hó, jobb ilyenkor az időjárás - mert mégiscsak kifelé megyünk a télből -, mint a három "-ember" végződésű hónapé, szeptemberé, novemberé, decemberé, mivel akkor egyre közelebb kerülünk a télhez. A babona szerint - március 9-én - Franciska derűje, vagy borúja hosszabb távra megmutatta a remélhető időjárást. Amilyen nap volt Franciska napkor olyan lesz a március időjárása. Hasonló hiedelem fűződött - március 10-én - a 40 vértanú napjához. A negyven mártír a legenda szerint 320 körül, az Örményországi Szebasztéban szenvedett fagyhalált a hitéért egy tó jegén. Nálunk a március első fele - nem ritkán a hónap java része is - a télutó és a tavaszelő küzdelmében zajlik, tehát az ilyenkor előforduló fagyos napok ismeretanyaga kapcsolta össze a pásztorok és a földművesek képzeletvilágában a vértanuk ünnepéhez fűződő 40 napos időegységet. Ez a jellegzetes motívum figyelhető meg a gyertyaszentelői medvejóslatban, a 40 napos nagyböjtben, vagy a Medárdi 40 napos népi prognózisban.

Március 12., Gergely

A csillagászati télutó sokszor bevált határnapja volt március 12-e, a 604-ben elhunyt Nagy Szent Gergely pápa "égi születésnapjának", azaz halálának emlékünnepe. Ahogy a máig népszerű csíziós versike is mondja: "Gergely napja ritka, ha jó. Hideg, szeles, sokszor van hó."  Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. A magyar nyelvterületen jól ismert szólás: „Megrázza még szakállát Gergely”, vagyis előfordul, hogy e napon havazik: „Megrázta szakállát Gergely”. Csépán Gergely hetében vetették a krumplit. Sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére. Szlavóniában Gergely és József napja között vetik a lent. Topolyán ezen a napon szórták el a mákot, mert úgy vélték, hogy akkor nem lesz férges.

Szent Gergelyben egyébként az iskolák patrónusát is tiszteljük. A nagy egyházdoktor iskolák alapításáról volt híres, és ezért ő is, Balázzsal együtt, a diákok ünnepeltje. Az általa újjászervezett istentisztelet rendjéhez igazodva születtek meg az úgynevezett "Gregorián dallamok". Neve napján a kisiskolások tarka, csúcsos süvegben járták körbe a falut, és "Gergelyeztek". Kicsit a katonatoborzásra emlékeztetően hívogatták leendő pajtásaikat az iskolába. Valamikor a Gergely-nap volt a téli szünet vége, a gyerekhad ilyenkor gyülekezett újra az iskolában, és a Gergely járással összegyűjtött ajándékok elősegítették az újrakezdést.

Gergely pápa nagyon érzékenyen reagált korának kihívásaira is, hiszen a szent Páli gondolatok jegyében sem tűrhette az Istentől lopott, mindenek fölötti uralomra törekvést. Ezért, amikor a keleti egyházhoz tartozó konstantinápolyi püspök magát "egyetemes pátriárkának" nevezte, ő felvette a pápák ma is használatos címét: "Isten szolgáinak szolgája".

Gergely nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát (509-604), iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak. A magyarországi Gergely-járás eredetét, interetnikus kapcsolatait Földei Béla vizsgálta. Tanulmányában többek között felvázolja a szokás kialakulását a középkori szegény tanulók különböző ünnepekhez kötődő mendikálásától, mely a 17. század közepétől Balázs napjához (feb.3.) de rendszerint Gergely napjához kötődött.

A Gergely-járás szokása országosan ismert volt, de élő gyakorlatát már csak szórványosan lehet megtalálni. A Gergely-járás célja a 17. századtól nemcsak az adománygyűjtés volt – melyet sok esetben a tanító díjlevelében rögzítettek –, hanem az iskolába való verbuválás is. A katonai toborzás mintájára a szereplők különféle katonai rangot viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Néhol a püspököt is megszemélyesítették. A szokás azonban az idők folyamán egyszerűsödött.

A Gergely-járás éneke és szövege összetett. Jellegzetes szövegeleme a „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napja” kezdetű hosszú ének, mely a 17. század végén megjelent egyházi énekeskönyvben (Zöngedező mennyei kar. Lőcse, 1696) is szerepel. A szövegnek jól ismertek 18–19. századi változatai (Égető 1969). A szokást gyakran a tanítók egyéni leleményei alakították. Az énekhez kapcsolódhatott a szereplők tréfás bemutatkozása, jókívánságmondóka és adománykérés.

Réső Ensel Sándor szokásgyűjteménye 1844-es leírást idéz: „Borsodban s csaknem egész felső Magyarországon a református iskolás gyermekeknél szokásban volt a Gergelyjárás; de már most csak kevés helyen van divatban. Gergelynapkor t. i. az iskolás gyermekek dobbal, zászlóval czifrán s pántlikásan felöltözve, s csaknem minden házba beköszönve, dallás közt bejárták a falut, vagy várost, hogy a még iskolába nem járó gyermekekkel kedvet kapassanak az iskolába járásra, aminthogy ha valamely házba bementek, azt volt első szavok: van-e katona, ki Pallas táborába beáll? Többek közt a kengyelfutó kitünőleg czifrán volt öltözve. Ezen azon joga volt, hogy akármely házba bementek, az ágyra fölheveredhetett, hanem e kiváltság árát gyakran keservesen megfizette; mert az ágyba jó eleve tűt rakván, kengyelfutó uramat jól megszurkálta. A többi Gergelyjárók az asztalt körülállván, egy pár dalt elénekeltek, s ezután leülvén, a házigazda valamivel megkínálta. Ekkor előállt a nyárs és kosárhordó. A nyársat, ahol különös kárt nem tett, a padlásba ütötte. A nyársra szalonnát szúrtak, a kosárba tojást tettek, tehetősebb háznál pénzt is adtak. Ami így begyűlt, az iskolatanítóé lett, de aki rántottával néhányszor megvendégelte a Gergelyjárókat. Volt még a Gergelyjárókkal egy úgynevezett morjó (bajazzo) is, ki képét korommal bekenvén, ruháját szalmával kitömvén egy karikással a kezében, a többi gyermek előtt futkosott és pattogott, s különféle pajzánságot elkövetett. A morjó szájába, amennyire emlékezem, következő vers volt adva:

Miért bámulsz rám vén vasorru bába?

Nem láttál még embert angyali formába?

Távozz ez ártatlan seregtől messzire,

Mert másként jót húzok hátad közepire!

„Már régóta szokásban van e vidéken, hogy az iskolásgyermekek hárman vagy négyenként egy csapatban, szalagokkal és virágokkal feldíszített kalapjukkal mennek házról házra s át a szomszéd községekbe is Gergely-napot köszönteni. Közülük egy a bejelentő ki előre megy és »szerencsés jó napot« kívánva megkérdezi, hogy »Megengedik-e Szent Gergely napját köszönteni?« A háziak beleegyezése után bejönnek mindnyájan és eléneklik együtt az éneket. Rendesen pénzzel, tojással meg sonkával fizetnek. A pénz a fiúkat, a tojás meg egyéb a tanítót illeti.”

A Mura-vidéken, Göntérházán azonban még ma is élő népszokás a Gergely-járás. Felpántlikázott kalappal indulnak a Gergely-járók. A pántlikát a rokon lányoktól kapják. A csoport vezetője fakardot visz, melyre egy darab paprikás füstölt szalonnát tűznek. Kosarat és erszényt is visznek magukkal. A 3–5 tagú csoport 7–8. osztályosokból kerül ki. A népszokás 1895-re nyúlik vissza, mikor bevezették a kötelező népoktatást. A korabeli tanító szervezte meg, hogy népszerűsítse az iskolát. A házaktól gyűjtött tojást a tanítónak vitték, aki rántottával kínálta a Gergely-járókat. Ma már a tanító nem fogadja el az adományokat, így a gyerekek osztják el egymás között a tojást és a pénzt.

Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. A magyar nyelvterületen jól ismert szólás: „Megrázza még szakállát Gergely”, vagyis előfordul, hogy e napon havazik: „Megrázta szakállát Gergely”. Csépán Gergely hetében vetették a krumplit. Sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére. Szlavóniában Gergely és József napja között vetik a lent. Topolyán ezen a napon szórták el a mákot, mert úgy vélték, hogy akkor nem lesz férges.

Forrás: net, origó, Magyar Néprajz VII.

A blogom mostantól a miner.hu kreatív szekciójában is megtalálható, mely a magyar nyelvű saját készítésű kreatív dolgokkal (például ékszer, ajándéktárgy, gyöngyözés, varrás, szövés, fonás, barkácsolás és lakásdíszítés) foglalkozó blogokat gyűjti egy helyre, és teszi kereshetővé, böngészhetővé. De nem csak a kreatív részen keresgélhetsz - a bloggyűjteményben van gastro, film, könyv, tudomány és még számos téma. Jó keresgélést!

Jó érzés az amikor az ember kitalál valamit, aztán azt véghez is viszi. Én felkerestem egy kiadót és a marketing vezetővel egyeztetve bemutathatom majd a Praktika sorozat köteteit a CÉH lapjában - a Hírfoltokban. Sokan persze nem céh tagok, ezért teszem majd fel ide, a megjelent cikket - ha már kiadásban is szerepel. Addig viszont mivel közeleg a húsvét felteszem a kevenc kis libáim sablonját és róluk készült kész fotókat, a könyvből melynek címe Tavaszváró kézműves ajándékok. Lassan lehet készülődni varrni, a libákat, akár gurulós akár cserépbe szúrható változatban :))) A libák eredeti mérete 13 cm, de varrhatunk ennél nagyobbat vagy türelmesebbek akár kisebbet is.

Nnna, végre sikerült a havas festésről is képeket készíteni... a kék volt az eredeti illetve egy zöldes, de az mutogatásra sem méltó, viszont ami a két tálcáról lecsöpögött és egy haramadik tálba összegyűjtöttem - abból egy mesés zöldes-barnás-türkiz keletkezett :))))

Azon kívül, hogy ma Mátyás napja van, Isten éltesse születésnapja alkalmából Kriszta barátnőmet!!! :))))

Közismert időjárási regula fűződik ehhez a naphoz: „Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál.” Ugyancsak ismert szólás: „Mátyás, Gergely két rossz ember”, mely arra utal, hogy ezeken a napokon nagy hidegek szoktak lenni. Az e napi időjárásból jósoltak a termésre, tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést, a szeles idő kevés tojást jelzett. Szlavóniában, ha az idő havas volt, búzát, árpát, zabot vetettek a jó termés reményében. A gazdasszonyok pedig sárgarépát, petrezselymet, borsót, azzal indokolva, hogy akkor nem eszi meg a féreg a magvakat. Eső esetén attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, és a szőlő savanyú lesz.

Számos hiedelem fűződik a Mátyás-napi tojáshoz. A Szolnok megyei Csépán a Mátyás-napi tojásból kelt libát marakodósnak, veszekedősnek tartották. Turán úgy vélték, hogy „húsosfejű”, idétlen, nyomorék liba kelne ki. Székelykevén piros ceruzával jelölik meg a Mátyás-napi lúdtojásokat. Itt úgy vélik, ha kikel, a kisliba eltűnik, de ha sikerül, akkor jó gúnár lesz belőle. (ezt a mondatot ugyan nem teljesen értem, de a Magyar Néprajz kötete szerint biztosan így van)

A halászok a Mátyás-napkor fogott halat az egész évi szerencsés halászat előjelének tekintették. Ezt a halat Baranyában „Mátyás csukájának” emlegetik.

Forrás: Magyar Néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, Néphit.

A napokban feltűnt, hogy Nyafi (újabban Paminak hívjuk mert állandóan alszik, összegömbölyödve mint egy pamacs) nincs a megszokott kedvenc helyein. Sem az akrávium tetjén, sem a könyvespolc legalsó részén, sem valamelyik étkezőszék kedvenc párnáján. Akkor hát hol lehet??? Gondoltam elpakolok néhány kivasalt inget és a gardrób szekrényhez indultam, elhúztam a tükrös ajtót... és mit látok? Az alvó Plüsskirálylányt. :) Kényelmesen elnyúlva feküdt a ruhásszekrényben, szerencséjére nem a ruhákon, hanem a pót fürdőszobai kilépőn. De úgy látszik elég volt neki 15 cm- re nyitott beépített szekrény és máris kifürkészte a polcokat. Lehet hogy csak egy kis sötét-meleg-bújóhelyre vágyott? Most mindenesetre megtalálta:

Most hogy az időjárás kicsit "cudarra" fordult - több blogban találkoztam a havas festéssel. Az általam is használt Procion festéket használva különleges felületet hoz létre az olvadó hó, és az egyes rétegek olvadása után az anyagra kerülő festék. Katafától már érdeklődtem a mikéntekről és Cicnél is láttam már végeredményeket - ezért elhatároztam, hogy én is kipróbálom ezt a technikát. Nincs is másra szükség csak a szokásos alap kellékekre, némi lúgra, hóra és a bekevert festékekre.

A másik gondolat, há már úgy is festeni fogok, hogy megint Tilda színvilágú anyagokat festek ami használható majd angyal, tyúk, liba, egyéb figura testeként (ezt olyan barnás - rózsaszínesre tervezem) illetve világos rózsaszínűt, halvány sárgát, világos zöldet - kéket. A maradék pedig megy a Meskára a boltomba :)) talán másnak is kedve lesz tavaszi anyagokhoz.

Tegnap este az egyik giga méretű elektronikai áruházban nézelődtünk. Nem kaptam amit kerestem, mindegy is. Ugorjunk be reggelire valót venni a nagy kék áruházba ha már mellette vagyunk. Csak berohanunk úgy is késő van, nincsenek sokan, célirányosra vesszük az irányt. A bejáratnál egy sovány labrador-vizsla keverék kucorgott. A hideg betonon gombóccá fonta magát a fekete kutya. Nyakában póráz mely a kocsitárolók fém oszlopához volt kötve. A szívem is összeszorult a sovány reszkető kutya láttán. Az állateledeles üzletnél és a biztonsági őrnél jeleztük, hogy kint van a szegény pára. Azt felelték tudják, a gazdájával együtt hajléktalan. Ismerik a kutyát, barátságos nem bánt senkit, ne aggódjunk. Persze mi nem emiatt aggódtunk. Sütött a szeméből a szeretet, bárki felé aki csak egy jó szóval, simogatással megszánta őt. Márta néni jutott eszembe és az ő történetei. Továbbszolgáló körzeti ápolóként sok napi jócselekedeten van már túl, és ahogy ismerem nem nyugszik. Megy és teszi a dolgát, a napi segítést, jótevést.

A sorok között, haladva persze nem hagyott a gondolat. A kutyaeledelek felé vettem az irányt és levettem egy 30 dekás száraz eledelt, aztán a csokiknál szereztem egy kisebb dobozt - tálnak, és az étolajak mellett haladva, egy összehajtott dobozt is a hónom alá csaptam. Kifelé menet, letettük a karton és a papírdobozba öntöttük az eledelt. Azonnal értette mit akarunk. A kartonra állt és vidám farkcsóválás közepette falni kezdte a szárazeledelt. 

Kocsiba huppantunk és hazafelé indultunk. De a körforgalomnál nem a megfelelő kijáratnál indexeltem, tovább hajtottam és vissza az áruház elé. Szegény kutya biztosan szomjas is. Még szerencse, hogy Párom mindig tart az autóban vizet. És bár egy kicsit hideg volt - gondoltunk a száraz étel után megszomjazik szegény. Visszarohantunk az eledeles boltba és szereztünk egy nagyobb méretű mérce edényt, abba tettük a vizet. Nem ivott. Nem volt kedvére a hideg víz, vagy csak nem szomjas? Pár perc simogatás után nagyon fellelkesült egy hang hallatán. A gazdája jött. A férfi épp evett valamit és közben pár szóban elmondta, hogy sokat vannak itt - mert nincs hol lakniuk, a kutyus május óta van vele. Megköszönte, hogy hoztunk ki kartont és hogy megetettük. Vizet pedig azért nem ivott, mert nem olyan régen kapott.

Jó érzéssel töltött el, hogy megetettünk egy kutyát, és bár sovány volt - látszott rajta, hogy semmi baja sincs ha mellette van az ő gazdája, nem számít sem a hideg, sem az éhség. Most mindkettőn enyhítettünk egy kicsit - és tudom nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek sosem nő be a szíve lágya :))) és segít ha épp annak látja szükségét. 

Bár ritkán jut eszembe, hogy valakit az interneten keresztül köszöntsek fel, mert inkább személyesen szoktam, most mégis.... minden Zsuzsannának, de legfőképpen leendő Anyósomnak szeretnék Boldog Névnapot kívánni! Puszi

Sajnos a legutóbbi Meskás értékésítés után egy kis hiba csúszott a gépezetbe, mindezt csak azért írom, le hogy okuljon belőle mindenki és ne járjon hasonlóan. A Magyar Posta eddig mindig rendben házhoz szállította a kedves vásárlóim által kifizetett és általam borítékba tett textiljeimet. Most viszont egy nagyobb adagot küldtem velük (csak úgy simán A/4-es borítékban) és a feladott 10 közül csak 6 ért célba :((( Sebaj, gondoltam biztosan csak utaznak még egy napot mielőtt megérkeznének, de sajnos nem. Eltűntek, megette őket a postamanó szőröstül-bőröstül. Azóta mindent ajánlott küldeményként adok fel. Mert így legalább az ajánlott szelvény száma alapján kerestetni lehet, ha pl. "véletlenül" elveszik egy csomag. De most tényleg - milyen postás az akinek festett anyagra van szüksége? és 10 borítékból 4 kell csak neki? Valószínűleg a többin is látta hogy ugyanúgy anyagok vannak benne.... ejj posta ejj, nehogy kihúzd a végén a gyufát!

Lassan egy éve hogy Magyar Foltvarró CÉH tag vagyok. A befizetett tagdíjért "cserébe" minden hónapban megkapom az aktuális újságot, és negyed évente egy szines több oldalas terjedelmű lapot, illetve szines 2009-es évi naptárat. A régebbi lapokat is szivesen forgatom, de valamit hiányolok belőle. Minden hónapban van egy hónap blokkja, vagy egy gyorsvarrás egy-egy cikk az éppen elmúlt közös varrásról, rendezvényről, vándor vagy állandó kiállításról. Persze annak is tudatában vagyok, hogy a lap nyomdai és postai költségei nem kis összeget tesznek ki, és hogy ezekbe nem fér bele havonta 15 oldalas újság. Amikor átlapozom azért mindig eszembe jut, hogy velem együtt több száz varrást kedvelő hobbi vagy profi varrónő forgatja ezt a pár oldalt. Mégis olvasnék valami izgalmas cikket, egy-egy kiemelt foltvarróról életutat, új belépőkről vagy a CÉH kiállításairól például egy statisztikai szösszenetet - hány kiállítás volt a 20 év alatt, hány mű, stb. stb. biztosan érdekes adatokat hozna ki.

Sajnos a tagok között húzódik némi ellentét. Ezek talán régi sérelmeken vagy félreértéseken, esetleg féltékenységen alapulnak. Emiatt történhet meg, hogy az újságban olyan cikk is megjelent ami magánvéleményt tükrözött és csak az egyik oldal szemszögéből írta le egy tábor eseményeit. Azok vélt vagy valós negatívumait. A helyreigazítás megtörtént, de egyesekben maradt egy kis keserű íz - ami nehezen felejthető.

Aztán ott van a valódi foltvarró körök és az Interneten adta találkozások lehetősége. Szerintem teljesen természetes, hogy azok között az emberek között is jó ismerettség, barátság alakul ki akik az internet adta lehetőségeken, fórumokon, "topikokon" tartják egymással a kapcsolatot - napi szinten. Még akkor is, ha személyesen - talán sosem találkoztak. A mindennapi hozzászólások, elkészült munkák megmutatása képekben, ezek dícsérete, kritikája, különféle találkozók és mini tanfolyamok szervezése folyamatos pezsgést ad ezeknek a fórumoknak.

Valahol érthető, hogy azok között akik egy hónapban csak egyszer találkoznak egy-egy foltvarró kör, közös varrás, kiállítás megnyitó stb. alkalmával - nincs olyan személyes viszony, vagy fesztelen hangulat mint azok között akik a napi rutinba iktatják a kedvenc témák és fórumok olvasását. Ez a táborok alkalmával is elő-előbújik, hiszen már a jelentkezéseknél jelezni szokták a netesek, hogy egy csoportba szeretnének kerülni. Ez sokszor konfliktusra adhat okot, súrlódási felület a nem Internetezőkkel szemben, pedig ez nem ellenük szól!!! inkább megfordítanám - csak szeretnének a napi beszélgetők egy csoportba kerülni és sok esetben végre arcokat társítani a virtuális becenevekhez.

Arra gondoltam, majd ha lesz némi időm ennek a témának a kifejtésével kapcsolatban talán írok majd egy cikksorozatot - (feltéve ha Gelencsér Klári elfogadja) hogy azok akik eddig idegenkedtek a számítógéptől, az internet adta kinyíló lehetőségektől, a világ milliónyi foltvarrós oldalától és a virtuális barátságoktól - kicsit jobban belelássanak és talán kedvet kapjanak akár a hasonló fórumok olvasásához, vagy témáinak megbeszéléseihez.

Közeledik Bálint napja, más néven Valentin nap - ami ugyebár az amerkai "csakminnéltöbbpénztköltsetekerreahülyeségreis" kultúrkörben a szerelmesek ünnepe. Nna, megeheti a fene azt a kapcsolatot amelyikben csak egy nap van, arra hogy megünnepeljék a párok egymást, vagy a szerelmüket. Mi meg jó magyar szokás szerint ezt is majmoljuk. Tele vannak az üzletek pirosabbnál pirosabb - szívnél szivebb- plüss, szőrős, tollas, gicccsekkel. Ne dőljünk be, ha mégis ünnepelni akarjuk ezt az átvett "ünnepet", akkor inkább főzzük meg párunk kedvenc ételét, vagy süssünk valami finom sütit, és csináljunk valami közös programot, csak mi ketten!

A magyar néphagyomány szerint teljesen más jelentése van Bálint napjának.

Jó napnak tartották a kotló sikeres ültetésére, ugyanis azt tartották ha Bálint napján rakják a kotló alá a tojásokat, biztosan mindegyik kikel és egészséges csibék lesznek. Az e napi időjárásból pedig  a várható termésre jósoltak. Hideg, száraz idő esetén jó termést reméltek, esős latyakos idő esetén pedig gyenge termést. Facsemetét is szívesen ültettek Bálint-napkor abban bízva, hogy akkor hamarabb erősödik meg és gyorsabban hoz édes termét.

Balmazújvárosban és Debrecenben úgy tartják, hogy e napon választanak párt a verebek. A hangonyiak (Borsod m.) úgy vélték, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, a tavaszt jelezve. A Csongrád megyei Mindszenten még a madarak etetése is szokás volt, magokat, aszalt gyümölcsöt szórtak nekik. Balaton környéki adatok szerint meg éppen a madarak és a tolvajok távol tartására metszették meg a szőlőföld négy sarkán a tőkéket. 

Forrás: Magyar Néprajz VII. Folklór, Népszokás, Néphit